A jurta, mint építkezési forma, hihetetlenül gazdag történettel rendelkezik, amely több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza a Közép-Ázsiai sztyeppéken élő nomád népek kultúrájában. Ezek a hordozható, kör alakú sátrak lehetővé tették számukra, hogy mobilis életmódot folytathassanak, miközben védelmet nyújtottak az extrém időjárási körülményekkel szemben. A jurták eredete szorosan összefonódik a török és mongol népek történetével, akik a vadászat és pásztorkodás mellett kialakították ezt az egyedülálló lakóépületet, mely idővel az egész régióra jellemzővé vált.

A jurta nem csupán menedékül szolgált a hideg téli hónapokban és a forró nyári napokon, hanem fontos szerepet töltött be a közösségi és spirituális életben is. A belső tér elrendezése, az ajtó déli tájolása, és a központi tűzhely mind a nomád kultúra mélyen gyökerező szokásaiból erednek. Az alapvető struktúra a mai napig fennmaradt, és az újraértelmezett, modern jurták a hagyományos értékek megőrzése mellett, a fenntarthatóság és az öko-tudatos életmód jegyében újra népszerűvé tették ezt az ezredéves épülettípust, szerte a világon. Hagyományos formájában legtovább a mongolok és a kazahok társadalmában kapott fontos szerepet, de a mi őseink életviteléhez is ez a lakhatási forma volt a legmegfelelőbb.

A jurta szerkezete egyszerű, mégis rendkívül hatékonyan ellenál az éghajlati kihívásoknak. A kör alakú alaprajz, a rugalmas fa vázszerkezet és a jurtát eredetileg szigetelő állati eredetű bőrök együttesen biztosították a jurta mobilitását, hőszigetelését és ellenállóságát a szélsőséges időjárási viszonyokkal szemben​​.

A jurta történelmi és kulturális jelentősége

Történelmileg a jurta alapvető eleme volt a nomád életmódnak, amely lehetővé tette a vándorló népcsoportok számára, hogy állataikat újabb és újabb gazdag legelők felé tereljék. A jurta nem csupán lakóhelyként szolgált, hiszen a közösség életében és rituális gyakorlataiban is kiemelt szerepet töltött be. Belső elrendezése és a benne található tárgyak szigorú szabályok szerint helyezkedtek el, ami tükrözte a lakói társadalmi és vallási értékeit.

A jurta eredete mélyen gyökerezik a nomád népek történelmében, akik a közép-ázsiai sztyeppéken éltek. Ezek a hordozható sátrak lehetővé tették számukra, hogy könnyen követhessék állataikat a legelőkről legelőre, alkalmazkodva az évszakok változásához és a változó éghajlati körülményekhez. A jurtát eredetileg a török és mongol népek használták, kiknek életmódja szorosan összefonódott a vándorlás és a pásztorkodás hagyományaival.​

Miből készült egy ősi jurta?

A jurta alapvetően egy fa lécekből készült vázból, a keregéből (a jurta fala), és a tetőlécekből áll, amelyek a tündökbe (kör alakú nyílás a jurta tetején, eredetileg ezen keresztül távozott a füst) futnak össze és a szerkezetet az úgynevezett lélek-, vagy istenfa tartja stabilan. A borítás eredetileg nemezből vagy állati bőrből készült.

Ez a szerkezet rendkívül praktikus: gyorsan felállítható és szétszedhető, így ideális választás volt a gyakran helyet változtató nomád népek számára. Ugyanakkor megbízható és erős szerkezetüknek köszönhetően a jurták ellenálltak a szélsőségesebb időjárási körülményeknek is, szigetelésük pedig megóvta lakóit a hidegtől, a sátor közepén pedig tüzet is rakhattak, a füst pedig a tündökön keresztül távozott. Gondoljunk bele, hogy nagy, nyílt terepen, a sztyeppén milyen erős széllökéseket kellett adott esetben kibírnia a sátornak, és máris képet kapunk arról, hogy mennyire strapabíróak voltak már őseink jurtái is.   

Kulturális jelentőségük

A jurta nem csupán lakóhelyként szolgált, hanem fontos szerepet játszott a nomád kultúrák társadalmi és vallási életében is. A jurta belsejében a tér elrendezése szigorúan meghatározott volt: a bejárat általában dél felé nézett, míg a legkiemeltebb pont, amely gyakran a családi oltárnak is helyet adott, a sátor túlsó, északi végén lett kialakítva. A belső tér elrendezése tükrözte a lakók világnézetét, vallási hiedelmeit, és a természettel való harmonikus együttélést​.

Különösen a mongolok és a kazahok, de őseink számára is, a jurta alapvető eleme volt a mindennapi életnek, mely nem csak otthonukat jelentette, hanem a közösségi identitás és összetartozás szimbólumaként is funkcionált. A jurta rugalmassága és adaptálhatósága lehetővé tette, hogy ezek a népek hatékonyan használják a környezeti erőforrásokat az évszakok és a környezeti változások függvényében​.

Hagyományos anyagok és építési technikák

Őseink hagyományosan és jellemzően a környezeti feltételekhez és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz igazodtak. A leggyakoribb alapanyagok közé tartozott a:

Fa: a jurta vázszerkezetének alapját fa lécek képezik, amelyek hajlékonyságuk és tartósságuk miatt különösen ideálisak. Ezekhez a lécekhez az alapanyagot jellemzően a közeli erdőkből nyerték.

Gyapjú: A jurta hőszigetelését jellemzően gyapjúból készült nemez biztosította, mely kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik és segített fenntartani egy kellemes belső hőmérsékletet a hideg téli hónapokban és a forró nyári napokon egyaránt.

Állati bőr: Más népek, így a mi őseink is, akiknél a nemezelés kevésbé volt elterjedt, az állati bőröket használták a külső borításhoz, ami vízálló réteget képezett​.

A jurta összeállítása

Az összeszerelés első lépése a fa vázszerkezet, az úgynevezett kerege felállítása. Ez a hajlékony fa lécekből készült rácsos szerkezet kör alakú formát ad a jurta falainak. Ez egyébként a mai napig, a modern jurták esetében is megmaradt.

Ezt követően kerülnek fel, jellemzően több rétegben a szigetelőanyagok. A jurtát egy vízálló réteggel is ellátták, ami hagyományosan állati bőrből, manapság pedig leggyakrabban modern, vízhatlan anyagokból készül. Ez a réteg védi a jurtát az eső és a hó ellen.

A jurta összeállítása rendkívül gyors, egy gyakorlott közösség akár egy órán belül felállított egy jurtát, ami ideálissá tette azt a gyakori helyváltoztatásokhoz. A jurta bontása és újra felállítása ugyanilyen egyszerű.

A továbbörökített hagyomány

A jurták kialakítása tökéletesen alkalmazkodik a különböző és gyakran szélsőséges időjárási viszonyokhoz, amelyek jellemzőek voltak nomád közösségek által lakott területeken. A jurta alapvető kialakítása, mint például a kerek alaprajz és a kupola formájú tető segít, hogy a szél ne kaphasson bele a szerkezetbe, ezáltal csökkentve a szél okozta károkat és stabilizálva a sátrat erős széllökések esetén is. Az állati bőrből és egyéb szigetelő anyagokból készült borítás kiválóan tartja a meleget télen, miközben nyáron megakadályozza a túlmelegedést. A tető közepén lévő nyílás, a tündök segített a füst elvezetésében és a természetes szellőzésben, ami szintén hozzájárult a belső hőmérséklet szabályozásához minden évszakban​.

A Jurta Manufaktúra modern, a 21. század igényeire tervezett jurtái természetesen sok mindenben különböznek a tradicionális jurtáktól. A fa, mint fő alapanyag ugyan megmaradt, de ezen kívül mind a szigeteléshez, mind az alapozáshoz, mind a különböző szakipari munkákhoz modern, magas minőségű anyagokat használunk. Természetesen nem nyílt tűz adja a meleget a jurta közepén, hanem norvég panelek, radiátorok vagy kandalló, ki, mit szeretne. A belső légtér hűtését pedig igény szerint légkondicionálóval oldjuk meg. A modern jurta keregéjében ablakokat helyezünk el, és igény szerint válaszfalakat építünk be, ami szintén nem volt jellemző őseink építkezésére. A különbségeket napestig sorolhatnánk, hiszen messze ebből van több, ahogy a modern, 21. századi életünk is több dologban különbözik, mint amennyiben hasonlít őseink életére. Ami megmaradt, az az alap, köralakú szerkezet, amely a jurta stabilitását és strapabíróságát biztosította már évezredekkel ezelőtt is.